Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

P é l d a.

211

Js elindulásakor így szóllott hozza: ,,Nem bánom; ha többe viszsza nem jöszszis hozzám.“

l79Őban 1 Z|.dik Mártziusban estve ért Diten- hausenbe az Anuya-Házához, ki Özvegy Aszszony volt, és még több gyermekeiis voltak. Itt panasz- lotta a’ maga nyomorúságát, mellybe az Annyá- hoz való engedelmessége által esett, ’s vigasztalást keresett otthon és menedék helyet. De az An- nya ’s Testvérjei azt mondották néki: hogy menjen viszsza a’ Férjéhez, és szenvedje történeteit, mellyekcn már nem ollyan könnyű változtatni.

Egy nap megszenvedte magánál az Annya ; de más nap viszsza utasította délután a’ Férjéhez. Egy darab Lepényt adott néki az útra, és azzal néki eresztette egyedül való bánattyának és ■szomorúságának.

Melly nagyon hibázott itt az Annya; hogy Leánya panaszszára olly kevéssé indúlt szánakozásra , holott a’ Leányát maga erőltette a’ kedvetlen Házasságra , és annak szerentsétlenségének ő maga volt az oka. Tartozott volna egy darabig magánál tartani, míg egészszen felgyógyult volna. Kellett volna vigasztalni, és szép beszédek állal ébreszteni, lelkesíteni, ’s viszsza menetelekor el- kellelt volna kisérni vagv az Annyinak, vagy egynek lestvérjei közzül. De ezt egygyiket se tsele- kedték; hanem az erőiden, beteges és bús Asz- szonyt egyedül eresztették haza.

Ballagott hát nagy szomorúan egy óránál valamivel tovább. De midőn jobbanjobhan estvéle- dett volna, és a’ nagy zsrvalagságban tsak egysedül volna, minden lépten nyomon nevekedett gyötrelme ’s szomorúsága — mennél közelebb ment Bret- 14* ten*