Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
212 kyvítzvanadiJi Példa. tenhez, annál inkább rettegett férje roszszúl bánásától. Ebben a’ szempillantásban nem gondolván életével semmit, óhajtotta halálát. Meg állapodott ’s így szóllott magában: „Ha haza megyek a’Férjemhez, ki velem semmit se gondol, és nem bánnya, a’ mint mondotta, ha ide maradokis} így nyomorúságom még nagyobb leszsz. Ha viszsza térek az Anyámhoz, újra meg pirongat ’s viszsza kerget. Istenem! végy magadhoz engemet! Ezeket mondván magában, megfordúlt, és estve lévén egy Piéten felly ebb alább tévelygett, mellyen keresztül egy patak folydogált. iNémelly emberek, kik szemmel tartották, azután beszéllet- ték elő, hogy futkosott fellyebb alább a’ patak mellett nagy szorongattatások között. \égrc Hajnalfelé viszsza ment a’ Faluba, és az Annya háza előtt megállott 5 de éppen bénem mert menni. Bé lopakodott hát a’ Pajtába ’s lefeküdt a’ Széna alá. Itt most aludt, majd ébren volt, két egész nap, a’ nélkül; hogy vagy megéhezett, vagy megszom- júhozott volna, vagy más szükséget érzett volna. Harmad nap múlva ette meg azt a’ Lepényt mel- lyet az Annya az útra adott néki. Negyedik nap megszomjúhozván, délután három órakor kiment a’ pajtából arra a’ patakra, melly az Annya Háza megett folyt, és kezével egynéhány koriy vizet merített. Senki észre nem vette. Azzal viszsza ment a’Széna alá és lefeküdt, és szerentsétlen sorsán való fájdalomba ’s keserűségbe merült annyira ; hogy elájúlt egészen, és íönapig, tudniillik 19 Mártziustól fogva íső Áprilisig minden érzékenység ’s maga tudása nélkül feküdt. Ilihe-
