Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

156 Ötvenkilentzedik Példa.

De midőn űttyában Göppingen Városába ért volna, melly kevéssel az előtt egészen elégett vala — és a’ midőn ott sok szerentsétlen embereket pillantott volna meg, kik mindeneket elvesztvén, az Ínségnek ’s éhségnek nyomos terhe alatt fetrengvén, vagy a’ szabad Eg alatt, vagy rongyos Kunyhókban széllyel feküdtek} azonnal elmúlt minden kedve a’ Stuttgárdba való menéstől, és hogy ott magát drága pénzen mulattassa. Nem tartotta illendőnek a’ mulatságra annyi sok pénzt költeni} embertársait pedig a' nagy Ínségben epekedve hagyni» Mit tselekedett hat? Minden pénzét, mellyel magához, vett, kiosztotta a’ szerenlsétlenek között, azután lakó Városába visz- sza tért.

Nagyon tetszett a’ Feleségénekis ez a' tselekedett, megölelte a’ Férjét 's így szállott: Oh Mennyei nagy Isten! melly boldoggá tettél en- gemet I“

Ezek a’ két jó emberek örömest ellettek hát a’ Stuttgárdi múlattság nélkül. Nagyobb gyönyörűséget okozott az nékiek, midőn látták a1 Sze- rentsétleneknek örömét, kik az ő adumánnyok által így megvígasztalódtak.

Kár tsak minden gazdagok illyen indulattal bírnának! melly nem azt teszi} hogy mindeD mulatság nélkül el-legyenek ; hanem hogy a’ mellett a’ szegényekrőlis megemlékeznének, és a’ felesleg valóból azokatis értetnék,

Megne tsalljad magadat a’ jó napon, és a’ te jó , kívánságodnak része eine múlljék te tőled. Sir.

14: 14Hat-