Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Hatvanadik Példa♦

Hatvanadik Példa.

Ä magzati Szeretetnek szép példája.

Egy Siléziai Faluban egykor Zenebona támadt, mellyre nézve annak bat Lakosai dauer Városába vitettek fogságba. Azok között volt egy öreg ember a’ Közönségnek Küldöttye, kinek egy- gyetlen egy Fia volt. Ezt más napon , hogy az Át- tyáf elvitték, rabotra hajtották. INeheztelkedvén így szóllolt; „Édes Istenem! nékem rabotra kell mennem : az Atyámat elvitték a’ Katonák ; mi leszsz így a’ mi gazdaságunkból? örömest tennék mindent; tsak az Atyám volna szabadon.

Feladta a’ Hajdú a’ Tiszttartónak ezt a’ nyakas ifjat, és amiakis Jauer felé kellett menni Arestomba. Midőn az Atya a’ fiával egygyvitt Kérdőre vonattatott, az utolsó ártatlannak találtatott, ’s a’ Bírótól szabadsága kimondatott; de az Al- lyának még a’ Tömlötzben kellett -volna maradnia egy darabig, míg a’ dolognak jól végire nem jártak volna. Hanem ez a’ jó fiú azon könyörgött a' Bíró előtt; hogy botsátaná el az ő szegény öreg Alt \át: ő még ifjú ’s a’ fogságnak terhét könnyebben hordozhatná , mint az Öreg Atya.

A’ Bíró elfogadta a' Fiúi szeretetnek ezen ál- dozattyát, és az Atyát a’ Fiú helyett eleresztette; mellyen az ifjú szivéből örvendett. De örült ám az öregis; hogy nékiollyan jó Fia volt. Mert a bóltsjiá örvendeztetiáz 9 Attyát, Féld. 10: f,

i5jr

Hat-