Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
jP é l d i53 „Barátom! beszélly velem egyenesen! nyisd* fel nékem a’ te szivedet! veled egygyütt akarom érezni nyoinorúságidat; talán könnyebbedni fog bánatod az által. „Úgy van Uram! a’ Te én rajtam való szánakozásod biztat engemet; bogy neked mindent kinyilatkoztathatok. Eri egy Árendásnak íia vagyok. Az én Atyám jól tanított engemet ’s jd példákat adott énnékem; de az én feslett erkőltsu pajtásaim, kik a’ betsiilettel keveset gondolnak, annyira elrontottak engemet; hogy minden rosz- szaságba belé merültem. Egekor vadawzni mentünk mi egy szomszéd Uraság’ határába: annak az Uraságnak Jobbágyi tiltották azt mi tőlünk, és mi olly rútúl bániunk vélek ; hogy egy kÖA- zülök közel volt a’ Halálhoz-------Engemet megfogtak ’.s elvittek, vallattak, ’s végre hat esztendeig gályára szententziáztak. Már négy esztendeje ; hogy ezt a’ gyalázatos bünetést szenvedem. Az én Famíliám én miattam szerenlsétíenné lett ; mert minden javaink a’ Törvénykezés által elfogtak, és az Atyám rajtam való fajdalmában ’s bánattyában moghóltt. De a* mi engemet kétségbe való esésbe taszít , ez az: hogy azt hallom; hogy az én Feleségem Js három gyerme* keim ollyan veszedelemben forognak, hogy az én rajtam való bánattyokban ’s nyomorúságokban talán mégis halnak “. Te ugyan vétkezi él ; de te valósággal sze- r-entséden vagy. Meddig tart még ez a* te hűn- telesed ? — Még két esztendeig édes Uram! felele az ifjú — ah két száz esztendőnek tetszik a# énnékem. Ah! cn annak eltelését meg nem érem? sze-
