Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

szegény Feleségem! szegény gyermekeim! mi leszsz ti belőletek! Mond meg azt énnékem — monda a’ Pap — ha valaki arra ajánlaná magát ; hogy a’ te helyedbe hagygya magát lántzoítatni, meg lenneé a’ te szabadsagod? Meglenne igenis, édes Uram! de hol van a’ Világon ollyan ember, a’ ki azt meg nem érdemelvén illyen nyomorúságra ’s gyalázatra adná magát? —- A’ Pap nem hagyta tovább beszélleni; hanem egyenesen annak a’ Gályának igazgatójához szaladt; ’s így szóllotí hozzá:

„U%in! ezt az ifjú embert botsássa szabadon, vetessele róla a’ Lántzokat. Itt vágynak az én kezeim és lábaim, én hordozom ezután azokat, én tőltömki az ő hátra lévő két esztendeit. — A’Tiszt elbámúlt, és némelly Ellenvetéseket telt; de a’Pap azt felelte:

„Uram! tudok mindent. Tudom: hogy az emberek’ szemeik élőit gyalázat leszsz a’ jutalmam de a’ ki a’ Mennyben él, kedvesen veszi ezt. Az ő, és az én tulajdon szívemnek ítélete felel ezen én tselekedetemért. Erre az ifjú emberre az ő Feleségének ’s gyermekeinek szükségek vagyon — a- zonban a’két esztendők majd lefolynak lassanlassan.

A’ Tiszt rá állott Kérésére. Az ifjú Gálya’ ralija megszabadúlt, és a’ Lántzok a’ Papra tétettek, A’ megszabadiltatott Bab, az öröm miatt egészszen magán kívül lévén, leesett Jóltévője c- lőtt, tsókolta Lábait, ’s könnyeivel öszve áztatta. Azután nyargalt hazafelé Feleségéhez ’s gyermekeihez.

A’ nemes/szívű ember’ Barát pedig két esztendeig a’ Gályán maradt — a mennyire lehetett,

elrej134 Otvennyóltzadik Példa.