Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

i5*

Ötvennjóltzadik

Otvennyoltzadik Példa.

Mit tehet a valóságos emberi Szeretet.

Egy Frantzia Pap, kinek sem Jószága nem voll, sem Hivatalban nem volt, valamelly bizonyos Helyben egy nemes példáját adta az emberi szereteti! k :

Elment ő JViarsiíiaba: ez a’ \arcs a1 Tenger-parton fekszik, ’s kikötő helyeis van: itt szoktak lenni oliyan Gályák, meílyekben le lántzoltat- nak a’ gonos./tévők gonoszságoknak megbüntetés séül. Mindenkor lebet ott látni sok oliyan sze- renlsétleneket, kik ugyan sanyarú sorsokra magok érdemesítették magokat: mindazáltal mégis méltók a’ könyörűletességre ’s szánakozásra.

Áz emberszeretö Frantzia Papis elment ebbe a’ Kikötő helybe; hogy visgállya ezeket a’ szeren- tsélleneket. Szemébe ötlött egy 25 esztendős ilja ember, ki hasonlóképpen mint rab le vó'lt lántzolva egy gályában, és a’ ki nem látszott ol- lyan rosznak, mint a’ többiek: tsendes és szán a-, hozásra indító ábrázattya vó'lt, mellyen Könnyei folydogáltak alá.

A’ Pap közelebb ment hozzá, és szánakozó hangon beszélgetett vele ekképpen: „Barátom! sírsz le? szükölködől te segítség nélkül? Én u- gyan óh fájdalom! neked kevés segítséget ajánlhatok; de én azzal a’ kevéssel készen vagyok szolgálatodra. Fogaddel, kérlek!

„Szíves liáladatossággal köszönöm. Nem kérek Üram pénzt; elégedendő pénzem van, jajjal teliyes életemnek táplálására. Ah! egy illy szerem »étlennc'k tápiá!tatása kevésbe keiül. Nem a* magam tapiailatasa fekszik nekem a’szivemen. —