Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
156 Coiifir. II-ae. P. §. 1. Már csak az is,meg- liálálhatatlan nagy jó akarat a’ Jézusban; bogy méltóztatott ő minket, az ő híveit, még a’ következendő dolgoknak is előre való tudósításával megvilágosítani, megvigasztalni , sőt elany- nyira felbátorítani, hogy már óhajtsuk, és szeressük is az ő eljövetelit, minél elébb az ítéletre, mondván: jöjj el Uram Jézus! Jöjj el; mert bizonyosokká tettél te bennünket, hozzánk viseltető nagy szeretetedrűl, mellyel e világ’ szél— vészibűi, szélvészes tengeribűi, tenger veszedel- mibűl, akarsz te minket általtenni, az üdvösség’ bátorságos partjára. Úgy vagyon pedig, szerel- mesim, úgy; mert ha ez a’ jó akarat nem volna a’Jézusban; vagy felettébb nagy, és bizonyos nem volna az ő szeretete; akkor bizony, sem a’ vigasztaló sz. Lélek Isten, sem az ettűl vezéreltetett Anyaszentegyház, a’ Jézus jegyese, nem állanának az ő bizonyításához, és maga sz. János- n ak is kívánásához. De pedig, hozzája állanak; és a lel eb, és a menyasszony mondanak: jöjj el. Mintha mondanák: óh Jézus! légy a’ híveidben, a1 megváltásnak ne csak elkezdője, a’ kegyelem által, úgy; hogy a’ bünbűl kitisztúlja- nak , és a’ tisztaságban megmaradjanak: hanem légy Ő bennek a’ megváltásnak fökélletes elvé- gezője is, a’dicsőség által, úgy; hogy a’ rabság- búi szabadságba ; a’szolgaságbúi uraságba; a’halandóságbúi halhatatlanságba , a’ nyomorúságbúi boldogságba jussanak. Oh ! az illy jóakaratját a’ Jézusnak , avagy csak hallani is , nem merő kívánság, és öröm-é ? A’ bizony; mert a’ sz. Lélek Isten, az Atyának, és Fiúnak viszont való személyes szeretete, az tanít minket, hívőket; hogy kimondhatatlan fohászkodásokkal kívánjuk, imádkozzuk, és mondjuk: jöjj el Uram Jézus!
