Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
157 * Rom. Vili. 26. ’S ím’ azért is, mindjárt utánna vettetik : és a ki hallja, tudniillik ezen szavát, és sugallását a’ sz. Léleknek , az ő maga szívében : hasonló forró szeretettel mondja Ő is: jöjj el! Tudniillik, te Uram Jézus jöjj el az ítéletre, a’ ki csupa szeretelbűl, valamint megkínálsz^minket a boldogsággal: azonképpen idegenitesz is bennünket ci boldogtalanságii'd! §. 2. ’S hát még meg is kínál bennünket Jézus, az ő boldogságával? Meg bizony; mert azt kívánja, ’s várja mi tollúnk; hogy mi magunk is gondolkodjunk a’ boldogságról ; hogy akarjuk is azt a’boldogságot. De miért vallyon? ’S hát, nem volna-é jobb: ha erővel is; ha gondunk, ’s akaratunk nélkül, vagy ellen is, tenne ő minket boldogokká? Nem bizony, nem; mert mi, okos teremtései az Istennek, szabad ítélettel, és szabad akarattal bírunk. Ezt a’ szabadságot pedig, az erőltetéssel megronlaná; a’gondatlanságunkkal pedig, nem használtatná az Isten. E’szerént immár, a’mit egy kézzel, mint Teremtő, épített: azt más kézzel, mint Boldogító, elrontaná: a’ mi sem nékünk jó nem lenne; sem az Istenhez nem illene. De niég, az is ide járul; hogy az a’ mennyei boldogság, az ő mivolta szerént, nem egj'éb: hanem a’ véghetellen igaz-jónak tisztádon tiszta megismerése, az érlelem által; és ugyan annak forton-forró szeretése,az akarat által. Tehát egyr részint , maga a’ szabad léleknek is munkája ; természetihez szabott munkája. Olly munkája tudniillik, mellyhez még itt, a’ földön, kell apránként fogni , szokni, és arra a’ lelket, hová tovább, alkalmatosabbá tenni, az Ur Jézus’ vérinek érdemivel; érdeminek kegyelmivel; kegyelminek erejivel. Mit kíván tehát a’ boldogítani akaró Jézus, a’ lélektűl; bogy ezt lehessen
