Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

9°

Nagy-Kedd (Elmélkedés.)

buzsrón fogok az én Istenemhez imádhoz- ni , ’s ötöt kérni , hogy éngemet a' most fel tett jó szándékimban meg tartson ; a’ veszedelmes késértetektől meg őrizzen ; és ha néha olly késértetekbe jutni engedne is, ollykor nékem erőt, és állhatatosságot adgyon , hogy azokra meg ne egygyezzek. — De Te óh én Istenem ! erősitts éngemet, erősítsd azokot is, a’ kik most illy késértetekbe jutottak, vagy későbben abba juthatnának, hogy mű minnyájon valamint a’ Te Isteni Szent Fijad, azokon győzedelmeskedhessünk !

3*) Jesus az O halálos mélíy szomorúságában az imádsághoz follyamodék, ’s így kftnyörge: Atyám vedd el róllam ezen szenvedés’ pohárát; de mindgyárt utánna tévé: De még is légyen nem a’ mint én, hanem a' mint Te akarod! Ezzel meg val- Iá JESUS nyilván : hogy O most valóban egygy emberi testben van, ’s az O szenvedésének egész nagy vóltát, egész ki terjedését, egész nehézségét érzi ; de azt is meg vallá : hogy O mint ember most Istennek szóigája, ’s mivel az emberi némnek bűnét magára vette, a’ halál’ félelme, ’s a’ leg kénosabb érzések között is magát engedelmesen , 's minden ki vétel nélkül az Isteni végzésre bízza. — Ah ! JÉSUS a’ leg ártatlanabb ki iszsza a’ leg keserűbb kely- het í a’ leg nagyobb vigasztalanságban, magát tsupán az Isten’ akarattyára bízza ! és én egygy bűnös azt hidgyem, hogy nékem Ggy&y tsekélly szenvedés már igen sok lé