Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Nagy-Kedd. (Elmélkedés.) gi

gyen ? Ha engem egy kis viszontagság talál : akkor tsupán ezen fájdalmamról búsongok, ys a’Keresztényi szeretetnek, a’ Keresztényi irgalmasságnak , a’ Keresztényi i- gazságnak kötelességeit a’miatt számba sera vészem; a* jóra rest, erőtlen, kedvetlen, morgó vagyok ; a1 hellyett hogy mint JÉ- SUS, tsendes , az Isten’ akarattyára hagyó , szelid , és minden ember társaimhoz, sőt azokhoz is , a' kik éngemet ezen Ínségbe, és nyomorúságba hoztak ^szeretettel tellyes- nek kellene lennem ! Oh JÉSUS segélly ezutánn példádnak híven követésére !

á.) Egy Angyal le szállá az Égből, hogy J É S U St bátorittsa , 's ezzel minden szenvedőknek meg mutassa, hogy illykor sem felejtkezik el róllok a’ Mennyei Atya, hogy az ő tusakodások az Égben is tudva van, és hogy tsak onnan kellyen nékiek vigasztalást várni ; de azt is meg tanólni : hogy az isteni segedelem nem áll mindég a' szenvedéstől való meg mentésben, sőt inkább abban , hogy ő munköt támogat, és segélt , hogy mú szenvedéseinket alázatos engedelmességgel azon tzélra el visellyük , a’ mellyre o azokot édes Atyai végzése szerént a’mü javunkra reánk mérte, Oh édes JÉSUSom ! Kérlek tehát Téged : hogy valahányszor egygy felleges, és keserű óra életemben reám üt, mind annyiszor hozd nékem a’ Te az olajfák’ hegyén volt szorongattatásodot , a’ Te véres verit- tékedet, a’ Te halállal volt tusakodásodot