Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
458 Kereszt-Uttya (14. Státiókra Énekben.) Gyász fájára önként; Maga le fekszik , Mit kénzói mondnah: készen tselekszik, Retseg Teste, ’s ájul: úgy feszittik, De készségét ezzel: nem térittik I Kénnyai el lepék; ’s már szívét sérték, Midőn vasszegei: inait érték, ’S im’ ekkor is szelíd: Tekéntete ! ’S mútattya, tsak értűnk: volt Élete ! Immár omlik értűnk: a’ Szentséges Vér ! Melly O jó-szántából: bűneinkért Bér ! Már sebe halálos: ’s tsak Szíve ver ! Oh szív! melly értűnk illy: kénba kever! Főidből lettünk, azért; főid iszsza Vérét, Mert főidért ajállá: fizetni bérét ! Oh bár minden főid test: részesülne Ezen forró vérből: míg meg hűlne! Már le van szegezve: ’s fel emeltetik, Fája mély gödörbe: bé zökkentetik ! Ah JÉSUSom! melly kén: négy mély Sebed llly zökkentés által; midőn reped ! Itt Ég is gyászt vona: Onn elejébe ! Setétség támada: dél* közepébe ! így is látkak Atyám: Kén-trónuson ! ’S Elődbe borulok: bűnös juson ! Ki terjesztve vannak: kegyes Karjaid; Készen vársz ölelni; ’s minden jajjaid* El felejted tsak hogy: Hozzád fussunk, ’S viszsza adhasd vesztett: örök jussunk’! Hozzád futok azért; Karjaid közé5 Mert száraz lelkemet; Véred öntözé ! Meg vallom bűnömet; én Istenem ! ’S Szent Véredbe vetem; így reményem’! Nem taszűtz el, értem; Ki igy szenvedtél ! Könyörülsz bűnösön: kiért senyvedtél !
