Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

tsoda keserű bánattá változott . ezen mi örömünk! midőn-a’ Te Fellegeidből pusztító jégeső szállott le a’ földre , és szemünk láttára Öszve rontotta a’ megmutatott áldásokat, —- Könyves szemekkel nézük most a’ mi puszta mezeinket és szőlőinket előre képzelvén a’ szükséget , a’ mely reánk következik. — Mindazáltal-Te read bizzuk most is mindenestől fogva magunkat, Te reád - a* ki sokszor meghizonyitottad már, hogy többet tehetz, mint mi kérhetünk , és tsak remény- leniis bátorkodunk ; sokszor meghizonyitottad azt, hogy a’ Te mindenekre elégséges gondviselésed, akkoris tud a’ mi tápláltatásunkra eszközöket mutatni, mikor magunk semmi il- lyet nem látunk: egyszer’smind könyörgünk Tenéked , munkálkodj ezeknek meggondolása által mibennünk oly hathatóson, hogy ne ki- tsiny hitüsködjiínk , ne panaszolkodjunk, ne kéfcételenfcedjünk a’ Te rendeléseid ellen ;-es~ ínerjük ézt ollyan atyai látogatásnak, mellyel minket jobbítani akarsz, és igyekezzük ezt lelkünk hasznára fordítani , elhagyván minden liejtelen szokásainkat, ’s bűneinket; tseleked- jük azokat, mellyek Te előtted kedvesek. — A’ Te Isteni hatalmad-óh édes Atyánk ! légyen mindenkor mellettünk; ez által - vigasztald meg a’ búba merült sziveket, töröld le-a’ bánatos üzemekről a’ könnyeket; ha böltsessé- geddel meg egyez fávoztass el tőlünk ezután minden hasonló pusztító veszedelmeket, hogy tsendes szívvel mehessünk által földi életünk’ még hátra lévő ösvényén, és eljuthassunk majd egyszer^ a’ tökélletessegnek országába, a* hol

8ä Jégeső után Pre'd. után mond. Imád?t