Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

mentek leszünk-minden szenvedésektől - mind Ötökké Amen.

II.

Szárazság-idején — midőn az által a nyári termésekben sok kár okozódott.

Te hozzád mégyen óh elfogyhatatlan Jóság! minden test - mert meghalgatod az igazak könyörgését. — Óh édes Atyánk í sokszor megtapasztaltuk miis ezen Te szeretetedet, meg- halgattál minketis , midőn Te hozzád kiáltottunk , megszabadítottál nyomorúságunkból i meg vigasztaltál szomorúságinkban , és eloszlattad félelmes kétségeinket. — Ez a’ kedves tapasztalás tseíekeszi azt, hogy akármely szűk- ségünkbenis nem fojamodunk mi Te kívüled máshoz senkihez. Te előtted állunk mostís, Te elődbe terjesztjük mostani szükségünketis. — Te kötötted óh minden dolgoknak gondviselő Attya! a’ mi életünk’ tápláltatását a’ föld* terméseihez, Te mondottad eztis: míg a’ föld meglesz-a’ vetés és az aratás meg nem szűnik. Ezen Te változhatatlan ígéreted bátorít minket fnostis-a’ Te hozzád való közelítésre, most midőn oda lesznek-a’ mi mezeinknek minden ékességei-ha tsak rajtunk nem könyörülsz. — Szomoú ábrázatba öltöztek a’ mi mezeink, elsárgultak a’ nap’ hévsége miatt a’ kedves zöldségek , minden élő dolgok, megújító harmatért sóhajtoznak. — Oh mindenható Attya! engednek a’ Te akaratodnak mennyen és földön mindenek , tsak egy szód kívántatik és azonnal egybe gyűlnek a' fellegek , megnyitják nedves kebleket, és le szállítják a’ megelevenítő harmatokat, — Esdeklünk annak

F *

Szárazság' idején Préd. után mond. Imáds. 83