Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

romokét, mellyeknefe annyi forrásait nyitót- tadki a’ természetben; és ekkoris tellyes ié- ménységünk legyen aról, hogy ugyan azon mindenható erőd , mely minden tavaszszal megujjitja , feltámasztja a’ megholt természetet; feltámaszt minketis majd egyszer az örökkévaló tavaszra , és bevisz ama boldog Haza* ba melyben sok hajlékok vágynak , a’ Jézus Krisztus által Amen»

Hasonló alkalmatosságra való Imádság, mi*

kor már a’ tavaszi vetés elvégeztette

Ditsősséget tulajdonítunk Tenéked óh Sze* retetnek Istene! azért a’ Te megbétsülhetetlen jó téteményedért ; hogy minket a’ Te mindenható kezeid’ látható munkáiban, sokféle hasznos dolgokra tanítottál. Valemere tekintünk, mindenütt találunk ollyan dolgokra, mellyek a’ Te ellene álhatatlan hatalmadról, tsalha- tatlan böltses'ségedről, határozatlan, és szüntelen munkálkodó jóságodról tesznek bizonyságot. Áldunk és magasztalunk Tégedet a- zért, hogy minket alkalmatosokká tettél ara, hogy a’ Te kezed munkáit visgálhatjuk * a’ körültünk való dolgokban, a’ jó rendet , és sl bölts végeket eszünkbe vehetjük , azoknak , a’ mi javunkra való hasznos voltokat , megeá- xnérhetjük, és mind ezekről Te hozzád, minden dolgoknak fő okához felemelkedhetünk. — Vajha ezen méltóságot ^mindenkor Szemünk e- lőtt tartanánk! vajha igazán igyekeznénkisTégedet mindenütt keresni és megtalálni! — Adjad e’ végre a’ Te Kegyelmedet, hogy mostis, midőn látjuk hogy a* tavasz a’ főidet ismét niegujjitotta , ezen vidámitó változásban, esG 1

Tavaszi Fred* előtt és utánna mond. Imáds. 33