Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122
merjük meg, a’ Te munkálkodni soha meg nem szűnő Gondviselésedet, a’ Te el nem fáradható szeretetedet. Adjad, hogy midőn látjuk most, hogy a’ Te hatalmas szódra minden élő dolgok megmozdulnak , és munkálkodnak; miis ennek látására, a’ munkás szorgalmatos* Ságban megerősödjünk. Adjad, hogy midőn látjuk , hogy a1 Te Atyai Jóságod, még a’ hálá- datlanok számárais uijitja meg a’ természetet; miis még akkoris elnefáradjunk a’ szükséges munkálkodásokban, midőn az emberek nekünk a’ jóért gonoszszal fizetnek; hogy igy, maid midőn a’mi életünk’ őszi ideje elkövetkezik, és fejünket a’ halál" téli nyugodalmára le kell hajtanunk ; tántoríthatatlan legyen , a" mi reménységünk a’ felől, hogy eljő mi reánk néz- veis amaz örökké való tavasz, a" mikor ujj eget , és ujj földet fogunk látni, és a" mikor miis - a" mi hűséges munkálkodásunk jutalmát elveszszük a’ Te kezedből. — A" mi földi életünk’ dolgaitis a’ Te gondviselő kezedbe tesz- szükle óh minden Teremtések AttyalA’Te segedelmed és oltalmad alatt bíztuk mostis a földre a' magot, mellyet elvetettünk. Tudjuk, hogy haszontalan minden mi munkánk, ha Te mellénk nem állasz; Te hozzád fojamo- dunk azért óh mindenható! Teneked esdek- lünk a’további segedelemért. — Adjad, hogy ne légyen haszontalan a’ mi munkálkodásunk. Ne tiltsd meg a’ Te napodnak élevenitő melegét, és a’ Te fellegeidnek kövéritő harmatit, a’ mi földünktől ; hogy annak idejében láthassuk meg , és kezünkbeis vehessük fáradozá- sink* gyümöltseit. — Nyugodjon meg óh Isten ! a’Te jóságod mirajtunk, mert tsak Te benned bízik a" mi Lelkünk Amen. i ( 36 Tavaszi Préd. előtt es utánna mond. Imáds.
