Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

jóllátod ezeknek minden gondolataikat , érzéseiket és tselekedeteiket, belső szégyennel megalázzuk előtted magunkat, érezvén a’ mi méltatlan voltunkat, és esmervén, a’ mi sokféle esetinket , mellyekben -oh mi fő Urunk , és ítélő Biránk ! a’ Te Szent Törvényeidet megrontottuk; és esedezünk, a* Te bünbotsátó kegyelmedért, mellyet Szent Fijad által, minden megtérő bűnösöknek megígértél. — Oh mely méltó okokat találunk —- a’ szomorko- dásra, a' rettegésre, ha bétekintünk szivünk’ rejtekébe, és életünket a’ Te törvényiddel ősz- ve hasonlítjuk. —- Te-mi velünk úgy bántál, mint édes Atya , sokszor megintettél minket a’ bűnök’ veszedelmes voltokról, sokféle hathatós indító okokkal serkentettél a’ jóra; még az ellenkező álíapotokatis úgy igazgattad, hogy azokis a’ jobbulásra indíthattak bennünket; mert ezekbenis a’ Te mindenható erőd védelmezett az eltsüggedéstől, és nyújtott, mikor nemis várnánk, szabadulást — Bizony kisseb- bek vagyunk, a’ Te irgalmasságidnál és jóté- teményidnél , mellyeket - ezekben mivélünk közlöttél. — Mi pedig mit tselekedtünk ? ingyen sem voltunk oly tisztelettel Te erántad, a’ millyennel tartoztunk volna. — Környül vettél minket sokfelé javaiddal, nem meszsze voltál a! Szabaditással tőlünk a’ szorongattatá- sok napjaiban; mi pedig mind ezekért nem voltunk elég háládatosok^ és nem a’ Te akaratod szerént éltünk ezekkel. —■ Óh mely sokszor elfelejtkeztünk 'az igazságosságról, és a’ szeretetetről , mellyel-az embereknek tartoztunk volna! mely sokszor megzavarta a’ mi önnön hasznunk , és mértékletlen indulatunk a" mások’ nyugodalmát, megakadájoztatta elő^

12 Feriit. Vasárn. Préd. előtt mond. lm áds.