Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

3

vwvwwv

Dikéophilus Hieromizusnak üdvözlést /

Szinte úgy jártam hát nálad a’ Commentá—i riusomban kifejtett törvényes igazságokkal, f mint az evangyéiiomi Vető az elhintett mag- nak azon réfzével, melly az útfélre, a’ kő- -< fziklára, 's a’ tövisek közé esék (Luk. VIII.)

•— azok is kéfzúletlen, előitéletektúl elfog- laltt elmébe, 's az indúlatoktúl megkeményített fzívbe esvén, 's az üdókor’fzelletével el- teltt emberek által öfzve meg öfzve tapodtatván. Tudni illik ammint magad vallód, de okoskodásidbúl is kivehetni, az olvasásnak régen ellene mondottál; munkácskámat nem fontolgatva, hanem csak futva olvastad; a' régi idegenséget, agyarkodást a' fzegény Nemtelenek iránt még nem tudtad egéfzen elfojtani fzívedben ; azutánn eljövének a’ te kedves embereid — a’ pörtápláló törvénytudá- kos Legulejusok , 's a’ törvénycsavaró kártékony Rabulisták, ’s még meg jobban elfzé- dítettek. Emezek előtt a' legrégibb, legvilágosabb jusok sincsenek bátorságban; mert azoknak a tifzta napfénynél is világosabb voltokra ez'prmesterségpk’ tárbázábúl ’s fzívek’ rút gőzzébül homályt árafztván, gyáva csu- dálóik’ fzemére könnyen fekete hályogot vonnak. Barátom az éppen nem válik böcsűleted-