Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

re, hogy ha a’ setéiben is, mellybe a' vak vezérek vittek, a’ roíTz madárkint önnön féfz- kedbe rutítafz! Jer még egyfzer meggyújtom előtted az Efz-Történet-Régiség-Magyarázás- tudománynak fzövétnekét, annál reményiem tán majd fzétfofzlik a’ kétségek’ mesterséges köde, *s ha csak örökös vaksággal megverve nem vagy, az igazság is kiderül előtted, azt is meglátod, minő pulyák a’ te sisakos bajnokid, ’s fegyvereik melly életlenek.

De te magad is Barátom! azokat a’ dátumokat , mellyeket én Értekezésemben felhoztam volt, figyelmetesen megfontolván, s az öfzvevalókat eggybevetvén, igen könnyen meggyőződhettél volna az iránt, hogy a’ mai úgy nevezett Káplányokat éppen nem helytelenül tettem Verbóczi’ R ec t o re ss e i közé. Szemedbe tűnt volna tudni illik Sz. István Király alatt a’ törvényfzerző hatalomnak ama’ jeles végzése: minden tíz falu Szentegyházat építsen ’s ahhoz Lelki Igazgatója’ fzámára két ülést, ugyanannyi fzolgát, eggy lovat, hat ökröt, két tehenet, és harmincznégy barmot adgyon (aj; mellyet Sz. Láfzló is megerősített, (b) a’ jegyjófzágot a’ Szentegyház’ örökös birtokává tévén (c). Minekutánna pedig

(a) Deer. Lib. II. Cap. XXXIV.

(b) Deer. Lib. I. Cap. V.

(c) Deer. Lib. I. Cap. XXIII,