Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

i5o

WVWVWV

resni a' Rectori nevezetnek a' másod rendbeli Papoktól való megtagadására, ha igaz értelmét réfzfzerint a’ Históriának, réfzfzerint ugyan II. Uláfzló’ más törvénnyeinek segítségével meg tudtad vagy akartad volna találni, líárol Robert üdejétul fogva, mennyire neve- ködeit légyen Magyarorfzágban a' Plébániák’ ’s Szerzetes Házak’ fzáma, réfzfzerint a’ Római Adólajstrombúi (Collectaria Poloniae et Hungáriáé ab anno 1.317 ad i33j, apud Pray Diatribe pag. 232. ’s a’ k.), réfzfzerint Pázmán* Jegyzékébűl (Index 4. ad Syn. Tyrn.) nem nehéz elképezni. A’ honnan önkint következett, hogy vifzontag a’ Papoknak ’s Szerzeteseknek is annyira kellett fzaporodniok, hogy ammint II. Uláfzló’ VII. Decr. 60. czikkelye mutattya, azok közül sokan Egyházi hivatal nélkül, emezek pedig vékony jövedelmek mellett sanyarúan kényteleníttettek tengetni életeket; a’ mi valamint egyébkor, úgy az idétt is, ammint az általad felhozott törvényczik- kely bizonyíttya, az egyházi fenyítéknek tá- gúlását, nevezetesen a’gyónók iránt való engedékenységet vonta volt maga után.' Minthogy tudni illik illy kemény fenyíto törvény eíojáró vétség nélkül soha sem hozattatik; nyilvánvaló, hogy ez engedékenységnek, melly ellen a’ jelenvaló törvény igazíttatik, kiváltképen a’ beneíiciurntalan Papoknál ’s Szerzeteseknél, az igazságnak fzembetüno sé-»