Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
Iáiból, a’ Kánonos, és Pocnitentiás könyvekből, és némelly akkori világi írókból lehet megtudni. XXVI. §. Ä Shholastika Erhöltstudományról. Bekövetkezett a’ Krisztus Erköltstudománnyá- nak az a’ szomorú sorsa is, hogy a’ nyoltzadik Századtól fogva az akkori Aristotelika Filosofiával megzavartatván, érthetetlenné, gyümöltstelenné, és tsupa oskolaivá tétetett az úgy nevezett Sko- lastikus Filosofusok és Theologusok által, a’ kik a’ Dialectikában jártas költés, és éles elméjű emberek lévén, a’ Keresztyén Erköltstudományt vetélkedéseikkel, szörszálhasogatásaikkal, megkü- lömböztetéseikkel bemotskolták. Ezeknek erköl- tsi böltsességek főképpen a’ Lelkiesméretnek a’ nehezebb esetekben való kérdéseinek megfejtéseiben (casus conscientiae) állott, és magát a’Krisztus Erköltstudománnyát Theologusi, és Erköltsi Virtusokra osztottákfel. A’ Theologusi Virtusok voltak: s’ Hit, Szeretet, Reménység,— az Erköltsi Virtusok pedig az Igasság, Mértékletesség, Erősség, Adakozóság, — ’s igy a’ hetes ’Sidó számnak szentségéért hétnél se többnek, se kevesebbnek nem lehetett lenni a’ Keresztyéni Virtusnak. Nevezetessebb Skholastikus Morálisták voltak, Anselmus, Lombardus , Thomas Aquinas 's a’ t. XXVII. §. y]' Mystiha Erhöltstudományról. A’ Mystikus Moralisták éppen más úton jártak, minta’ Skholastikusok. Mert ők semmi méjj szemlélődésekben nem ereszkedtek, nem is az Oskolákba határozódott az ő Erköltsitanitásaik , mivel az ő tzéljok az Emberi szív megjobbitása ólt, a1 honnan több tekintete is volt ennek Ä K. Erkoltstudomány Históriája. 71