Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

som néz, holott egyedül magunk teszszük arra magunkat alkalmatossá a’mi igazi megjobbúlásunk által , ha az Isten azt nekünk akarja é ajándékozni, vagy nem ? — A’ magunk készítését mutassuk-meg

2. ) A* mi világi foglalatosságinknak rendes, és okos folytatásában, vagy annak úgy való elrendelésében, hogy mi, ha a’ Halál hirtelen meglepne is bennünket, semmi gyalázattól, a’ miéink pedig semmi kártól ne félhessünk.

3. ) A’Halálról gyakorta elmélkedjünk, melly- re nézve tamiljuk meg jó előre, hogy mi a’ Halál, mitsoda az a’ Keresztyén emberre nézve, és a’ Jézus tudománnyá hogy teszi ezt, — és kire nézve teszi könnyűvé. Szükség pedig ez a5 Halálról való elmélkedés 3 mert olly nagy Változásra, mint a* Halál, legkissebb figyelemmel sem lenni, oktalanság volna — de igaz az is, hogy a’ Halálról való megemlékezés sok bűntől megoltalmazza az embert, — ’s hozzá is szoktatván magunkat a’ Halálhoz, nem leszsz az reánk nézve olly rettenetessé. Úgy leszsz pedig ezen elmélkedés, és egész készületünk hasznosabb, ha

4. ) E* Világtól, és annak kellemetességeitől magunkat lassanként elszoktatjuk: mert bizonyos, hogy a' ki mitsoda öszveköttetésben élt e’ világgal, úgy esik annak könnyebben, vagy nehezebben a’ halál. Ez a’ magunk’ világtól való elszok- tatása pedig abbann áll, ha a’ világi dolgoknak változó, veszendő, és minket meg nem elégíthető voltokról, ’s még arról is meggyözettetünk, hogy a’ mi rendeltetésünk nem e’ világiakbann határoztatik, gyakrann megemlékezünk.

A’ magunk’ különös készítésére megkívántatok , hogy életünk’ végét közelíteni látván , világi dolgainkról jó rendelést tegyünk, követvén a Jézus’ példáját, a ki a’ maga Annyáról élete’ vé- génn gondoskodott. Ekkor forgassa elméjében különösen az ö eddig - való életét, mcllynek árKedvetlen állapotunkat illető Köteles. 38<)