Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

tatlansága örömmel tölti ötct-bé, és halálát könnyebbíti,— és a’Jézus’halálának hasznaival,’s a’ Keresztyén Vallás’ vigasztalásival éleszgesse magát. Eihet az Úr' vatsorájával is 5— de nem abból a’tzéiból, mintha ennek elmúlasztása kire- kesztené ötét a Mennyországból, vagy ennek külső végben vitele adná az idvességet.

CCXXIV. §.

Jele é az valaki' idvezúlésének, vagy elkárhozásának , hogy tsendesen, vagy hánykódá sok között holt meg f

A’ babonás Nép a’ tsendes, vagy nagy hány- kódások közt való kimúlásból, azt szokta kihozni, hogy amaz id^ezült, e’pedig el-kárhozott,— sokan pedig azt kivánnyák, hogy az igaz Keresztyén mint víg dolgot, úgy nézze a' halált, és örülve mennyen arra. De a’ mi az elsőt illeti: valakinek tsendes, vagy sokhánykódások közt való kimúlása, íügg annak temperamentumától,— az élet időtől, -jó, vagy roszsz környülállások- tól, — betegség hoszszú, vagy rövid, nehez, vagy könnyebb voltától, a’ halált okozó történettől, a’ jó. vagy roszsz élettől — és világi öszvekötte- tésektöl. És ebből következik, hogy a’ Keresztyéntől sem lehet kívánni, már ö ha a’ legjobb életű Ember volt is , hogy ő semmi testi fájdalmat nem érezvén, és minden öszveköttetésekrol, minden roszszról elfelejtkezvén a’ Halált úgy nézze, mint reá nézve Vidám dolgot. 0 is ember azért hogy Keresztyén 3 és igy a’ fellyebb említett környülállások ötét is illethetik 5— e’ szerént nem lehet kívánni, hogy minden ember egyforma tsendességgel muljék-ki ez éheiből. Magának a’ Jézusnak nem vidám dolog volt a’Halálra való menetel, sőt irtódzott attól.Ján. 12: 27.Luk. 12:50.

5Q0 Kér. Kötelességtud. II. Sz. IV. fi. II. Tz*