Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

511

tiesj mert nints olly állapot, és az életnek olly része, mellybenn az ember a' kötelességek’ gyakorlásától ki rekesztetnék, — és ha mostani ó- rában nem tehet az ember valamit, tehet a’ másikban. A’ szenvedő ember, a’ Békcsséges tűrést gyakorolhatja. Hogy valaki Szeretőjétől elhagya- íikj ok lehet é ez arra, hogy magát megölje? Nem inkább illene é a’ tisztátalan szeretőkről mondani le, mint az életről? És abban lenni e- rősnek, hogy egy tettető, és hamis szeretőt vessen meg inkább, mint <^z életet utálja meg, — ’s abban boszszúlná meg ama’ hitetlent, hogy ő él — és boldogul él.

c.) A Magagvilkosság Nagylelkűségnek a’-jele. — De nagyobb lelküség volna a’ fájdalmak alatt is megtörhetetlenül állani, mint azok alatt leroskadni, és azon az Indúlatonn diadalmaskodni, melly arra hevít valakit, hogy magát megölje, mint annak engedni. — Derekabb vitéz az, a’ ki bevárja az ellenséget és úgy hal meg, minta’ ki mikor még ellenséget sem lát, már meghal.

A' Magagyilkosságtól megoltalmazó Eszközök ezek : Istennek , Gondviselésnek , Halhatatlanságnak, Megjutalmaztatásnak, és Megbüntet- tetésnek Jiívése, — jó Lelkiesméret szerént való élet, — ez életnek illendő betsbenn való tartása,

.— a’ világi nyomorúságokhoz való mag-szoktatás ’s á’ t,

CLXXV. §.

Az élet Feláldozásáról.

A’ Magagyilkosság mindég vétek: mindazál- tal vágynak olly’ esetek, mellyekbenn nem tsak nem szabad, de kötelessége is az embernek a’ maga életét szerentséltotni, és Halálra is ki tenni, és e’ neveztetik Elet feláldozásának, és Elßtszeretete határának. E pedig akkor esik

Az Eletet illető Kötelességekről.