Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

ni 5 más tárgyaktól pedig idegennek ken lenni 5 és ezért ezek meg utálták az emberi társaságot, magánosságban rejteztekel, ’s a’ magok kemény kínzásával, sanyarú böjtölésekkel erötelenittették magokban a Világi dolgok éránt való szeretctet. — De láttzik, kogy természet ellen való dolgot tselekedtek ezek: és igy ök mikor a’ Természetet meg utálták, a’ Természet Urát magát utálták meg holott éppen ezzel akarták volna azt szeretni. E’ mellett, a’ Szent írás sohol azt nem mondja, hogy az Istent úgy szeressük, hogy a’ más ö rajta kívül lévő dolgokat meg utáljuk sőt ugyan az, mikor az Isten szeretetét paran- tsolja ugyan akkor a’ felebaráti szeretetét is pa- rantsolja > és ezt a’ Törvényt amahoz hasonlónak mondja Mat. 22: 2Q. Mark. 12: 3l. Igaz az is, hogy mi az Istent nem szerethetjük ha az ö munkáit és teremtésit nem szeretjük 1. Jan, y: 20, 21. A’ teremtett dolgokonn mint egy ki mettzve láttzik az Isteniscg, és azokban látható Isteni tö- kélletesség indit leg jobban fel bennünket az Istennek szeretetére írom. l : 20- Csel. 14: 17- Ki tekinthet úgy fel az égre, és ki nézhet, úgy alá a’ földre , hogy az Isten eránt való szereidben el ne merüllyön az ö leibe. — Végezetre, az Isten minden ő teremtésit szereti: nekünk is keH hát azokat szeretni. És igy ez a’ ki fejezés: az Istent mindenek felett, c's telly es erővel szeresd, ezt teszi: Telycsitsd az Erkölts Törvényt mindenek felett, és egész erővel rajta légy, hogy meg ne hátráltassál az Isten Törvényének a’ leg tisztább indulattal való tellyesitésében.

Indíthatnak pedig minket erre az Isten Tö* kéletcsségeinek, — hozzánk való Jóságának,— lelki, testi javainak, felséges munkáinak, és a- zon Erköltsi Jóságnak, ’s ebből fojó boldogságnak meg gondolása, melly az Isten szeretetéböl

Az isten szeretettről, 297