Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

27?

tudjuk , hogy könyörögni kötelességünk : azért is ezt tellyesitni kötelességünk.

2. ) Minden Könyörgés nélkül is—és a'nem könyörgővel is közölheti az Isten a’ maga Jóságát, és közli is: és így szükségtelen a’ Könyörgés.

Ezt mi sem tagadjuk ; de abból még sem következik általánosann, hogy az Isten a’ maga jú- téteménnyeinek vélünk való közlését bizonyos Feltétel mellé ne kötötte volna, mellynek tellyesíté- sét attól, a' kivel jól tesz világosan meg is kívánja.—Az Állatok nem kérik az Istentől a’ táp- láltatást; még is minden nap megvan az ö eleden lek: azt állíttsuk é hát, hogy mi se szántsunk vessünk, és még is megadja az Isten a’ mi eledelünket? Éppen nem: mert az Isten annak Feltételéül, hogy a' mi tápláltatásunkra való eszközöket megadja, azt tette, hogy dolgozzunk. így van a' Könyörgésre nézve is a’ dolog.

3. ) Illetlenség az Istenhez tsupánn azért adni meg valamit, mert kérjük tőle 5 azért is a’ Könyörgést nem kell szükséges Feltételének tartani a’ mi Kérésünk raegadattatásának 5 és igy nem is szükséges a’ Könyörgés.

Ha az Istent valaminek megadására meghatározó ok egyedül a5 volna, hogy azt kérjük tölej úgy az illetlenség volna az Istenhez $ de mi ezt nem állítjuk, hanem azt állítjuk, hogy ő, a’ ki magától is jól tesz velünk, megkívánhatja azt, hogy mi is a’ mi részünkről jelentsük ki, hogy minden jót tsak ö tőle várunk, és ő benne bírunk. Mint abban legkissebb illetlenség sints, hogy az Atya az ö gyermekeihez való jósága közben szereti látni, hogy azok ő hozzá bizakodnak, és érzik tőle való függéseket: így nints abban semmi képtelenség, ha ama Mennyei Atya a’Könyörgéstmint cránta való tiszteletünknek, hozA' Könyörgésről•