Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

tótiünk, mint a’ milyenek azok, a’ kiknek példáját minden nap látjuk.

6. ) A Társasági élet, a mint oka sok virtusoknak 5 úgy némclly bűnök nem is volnának, hanem ha Társaságban élnénk p. o. a mások u- tánn való áskálódás, mások előtt való tsapodár- ságolí , s a1 té

7. ) Sok bűnök kútfejéül lehet még tenni az Eg allyát — Elet módját, — Status Törvén- nyeit, és alkotvánnyát,— a’ roszsz principiu- mokonn álló Vallást— Rom. 1: 21—32— tu« dományós hibás systemákat, milyen volt nevezetessen , a Jésuiták moráljának systemája, merta* kiben mitsodás princípiumokat öntenek gyermek korában, azok szerént tselekszik az vén korába is, ha tsak az Igazságnak világa béhatvánn az ő balitéletinek kötlei közzé, széjjel nem oszlatja a- zokat— és a’ balvélekedésektöl elfojtott szívből azt a’ magot ki nem szárasztja, melly ott a5 bűnt magából ezerféleképpen tsiráztatta.

XCVIII. §.

Az indulat oh jók é? «— meddig jók? és hogy lesznek a’ Bűnnek okait

Az Indulatok, hajlandóságok, *s egyébb természeti tulajdonságaink magokba gondoltaivá nem roszszak sőt ezek az Istennek a’ legnagyobb jótéteménnyel , és a’ jótselekedeteknek szükséges eszközei. Az Isten adta ezeket mi belénk : mig hát ezek a* magok kirendelt határaikbann állanak tsalbatatlariul jók, és hasznosok. Ezek a mi te; » mészetünkben gyökereztettek, és az ö eredeti letelek nem a’ mi akaratunktól függ : azért is ezekben magokban bűn nintsen. Innen a’ Jézus a' bűntől ugyan átaljába üres volt) de az indulatoktól nem volt üres) hanem ő is örültt, szomorko- dott, félt, haragudott. Márk. 3: 5* Jctn* 2 : 14—17»

A' Tselekedet szerént való Bűnről. 201