Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

ileti Romlottság1 által ez a’ lélek és test közt való harmónia tétetik semmivé 5 mert a test ellensége a léleknek és igy többé a’ jóra való tehetségeink ezen romlottságnál fogva meg nem maradhatnak az ö eredeti jóságokban, hanem azokkal az Isten tzélja ellen való dolgokra élűnk. Ezt a’ 7/ étkezhet esnek kittjeiét tehát, a’ melly minden tselekedet szerént való bűnöknek is a’ fundamen- toma méltán mondhatjuk bűnnek, — maga a’ üzent írás is Bűnnek nevezvén ezt Rom. 7:8, 1 7 , 20 > 23- /Vem én tselekszem azt, a mit nem akarok, hanem a bennem, lakó Bún,— a' Bún nemzett én bennem minden gonosz koánsá- got. — Ha mi a’ lélek azon állapotának mely szelént a’ roszra vagyunk hajlandók ellene nem dolgozunk és rosznak nem tartjuk azt az állapotot $ azért mi büntetésre megyünk: de tsak a’ bűnért lehet valakit megbüntetni: és igy méltán bűnnek nevezhetjük a' bennünk lévő eiedcti romlotságol mivei annak büntetés alatt ellene kell dolgoznunk.

XCIV. §.

Alkalmatosé az ember a' Jónak meglselekvé* serei — magyarázatba némely kémény kijejezéseknek.

így lévén a’ dolog, azt mondhatjuk, hogy az ember magától reá nem mehet, már ma arra, hogy mind azt, a" mit az Isten kíván, és olly tökélletességgel, mint ö azt kívánja, megtelye- sithetné. Mert igaz ugyan hogy ma is természeti jóra való tehetségekkel születtetünk. Van Tor- vényadó okosságunk,— van a’ jót kívánó Akaratunk , vágynak a lelkűnknek és testünknek olly kivánsági, indulati és ösztönei mellyek ha úgy maradnának , mint az Istentől belénk adatnak, kárt nem tennének,— ’s ezen tekintetekből, i:gy szol! a Szent ^Iras az emberi ol; mint a’ kinn még ma

•jt)4 Keresztyén Közöns. ErJiöltst. VIIT. R.