Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

természetet teremtett volna hanem azért, mivel ez a’ romlottság minden emberben találtatik, és kinek kinek természetével olly szorossan Öszve köttettetett, hogy életünk kezdetitől fogva koporsónk bézártáig meg van bennünk, és semtni érd által ki sem lehet ezt belőlünk irtani.— Ez a* bűnre való természeti hajlandóság, most természeti Romlottságnak,—majd tioszszaságnak , ■— Erköltsi Tunyaságnak, Erőtlenségnek, és Eredett szerént való bűnnek neveztetik.

XCIII. §.

Leheté bűnnek nevezni azt, a' mit mi eredeti Romlottságnak mondunk,— és mennyiben ?

A’ most legközelébb meghatározott értelemben vett Eredeti Romlottságot lehet bűnnek nevezni: mert a’ Szent írás tanítása szerént nem tsak az a’ bűn a mi a’ szabad akaratból foly, hanem bűn az is, a' mi a' mi Rendeltetésünk ellenére van} és E mi erköltsi tökélletességünket bizonyos tekintetben líissebbiti, bár azt nem önként viszszük is végben Rom. 7. 14; 25. úgy d© az eredeti Romlottság & mi erköltsi tökélletességünket kissebbiti, és a' mi rendeltetésünk ellen való olly állapot, mellyet meg kell jobbítani, hogy életünk a’ törvényei egyező lehessen $ és igy ezt az eredeti romlottságot méltán bűnnek nevezhetjük. E’ mellett, az Istennek tzélja szerént a’ léleknek a’ testei örökös hármoniában, vagy egyes- ségben kellene lenni j és ha e’ meg volna az emberben, akkor ő nem volna vétkező,— s Adám is mig ez a’ hármónia megvolt, addig volt ő az ártatlanság állapotában, mert mind a’ léleknek mind a’ testnek tehettségei addig a’ magok eredeti jóságokban meg voltak, de mihelyt az egyes- ség a' lélek és test közt felbomlott 3 azonnal bekövetkezett az ö bűnös állapotja. Úgy de az ere* Kereszt. Erköltsi. 13

Az erköltsi tehetőség és tehetetlenség. 1Q3