Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

ni nem lehet. Mert mikor még- szóllni sem tudnak a’ gyermekek, és meg sem mondhatják, hogy mit akarnak 5 már akkor a’ tselekedetek mutatja, hogy roszszat akarnak.— Nem lehet pedig azzal kifogni, hogy ez nem az ö szabadságok munkája lévény 's nem is az ö tudtohkal esvén meg; tehát, e' nem is erköltsi roszsz. Mert azt senki meg nem mondhatja, hogy hol kezdődik a’ kisdedekben a’ tudat, ős a’ szabadsággal való belső élés — és ha a’ nagyobb idejű emberek tselekvé- se módját sem tudhatjuk megítélni, hanem tsak az ö tselekedeteknek külsőjéből hozzuk ki, hogy ök az ő szabadságokkal viszsza éltek; sokkal inkább a’ kisdedeknek belső tselekvéseknek formáját , nem járhatván az ő IVoumenjehnek világában, meg nem Ítélhetjük.— A’ legalább ö rólok bizonyos , hogy ők sokkal hamarább tsinálnak, és könnyebben is roszszat, mint jót: a’ melly szomorú esetet ő bennek, a’ kiket még sem a’ példa, sem más el nem rontott, másból nem lehet kimagyarázni f mint a’ természeti romlottságból. Innen mondják a’ Filozófusok, hogy: a’ kisdedeknek ártatlansága a' Természetnek olly ajándéka, mellyet azok azonnal elvesztenek mihelyt szabadságokkal kezdenek élni; a' mit pedig olly könnyen el nem lehetne veszteni, hanem ha volna valami ollyas romlottság, melly ezt azon szem- pillantásban , mikor az ember az ö szabadságával külsőképpen legelöszször él, lehetségessé teszi.—, Ha a’ kisdedekben semmi erköltsi megromlottság nints : úgy a’ testi ösztönök az ö okosságoknak úgy alája vágynak rendelve , hogy ezek az Akaratot a Törvény követésétől el nem vonhatják; úgy de e’ nem igy van : mert a gyermekek az ö legelső próbatételekben már a törvény ellen tse- lekesznek ; látni való hát, hogy ö bennek természeti a’ romlotság, melynél fogva oly szivet hozAz erfíöltsi tehetőség és tehetetlenség, 1Q1'