Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
Lxxxiy. §. A Virtus erköltsi voltának me pitéié ser öl. Mi a’ magunk és mások tselekcdete* Erköl- tsiségét, s a’ tselekvö princípiumainak jóságát, vagy roszszaságát mcgitélhctjük 3 mert ha ezt nem tehetnénk, az erköltsi tulajdonlásnak őröltre végének kellene lenni. Két külömbözö kharakterü embert el beszéli valami história, p. o. Jósef” és Pótifárné’ magaviseletét, és meghatározzák, hogy Jósefet erköltsi princípiumok vezették, amazt pedig a’ testi kívánságok. Ne gondoljuk mind az által, hogy a’magunk’, annyival inkább a’ mások’ Erköltsi mivoltát egész tökélletességgél és minden esetben megtudnánk határozni, mert ezt tsak a’ sziveket és veséket visgáló Isten tudhatja 1. Kor. k- k- 1* Sam. 16?7. Az önnön szeretet sokszor megvakit bennünket magunkra nézve, — másokra nézve pedig az Irigység tesz bennünket igazságtalan birák- ká, — de a’ Megtévedhetés is embernek a’ tulajdona, melly miatt a’ legjobb sziv mellett is hibázhatunk az ítélettételben. Tükélletes Virtus- itélöknek hát ne tartsuk magunkat. Más részről pedig az az igazság, hogy az Isten a tökélletea megitélöje a’ Virtusnak arra határozzon bennünket, hogy mindenre nézve tiszta indúlatúak igyekezzünk lenni, hogy mikor mások roszszúl ítélnek rólunk a’ vigasztaljon meg bennünket, hogy az Isten tudja a’ mi szivünk ártatlanságát, LXXXV. §. Al Kegyesség eszközeiről. Hogy a’ Kegyességet minél nagyobb grádus- ra vihessük, szükség az azt elösegéllö Eszközökkel megesmerkedni, és azokkal élni, Leghathatós» U * A' Kér. Virtusról vagy Kegyességről. 179
