Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

ezekből világos, bogy a’ két Apostol egymásnak ellene nem beszéli.

LXXXII. §.

A' Keresztyén Virtus vagy Kegyesség* Tökéi- letességéröl és Tökélletlenségéröl.

A’ Keresztyének Szenteknek, és Tökéllete- seknek mondatnak, EJes. ,5: 3. 1. Pét. 2:5. 9, 10. Nem azért, mintha minden részben azok volnának, hanem mivel az ö rendeltetések szerént arra kell nekik törekedni 1. Pét. 1/ 15. 16. A’ Keresztyéni Tökélietességet tehát ha valaki abban helyhcztetné, hogy az áll az Isten törvénnyének minden hijjánosság nélkül való olly betöltésében, hogy az ellen soha az ember lcgkissebbet sem vétj valóban illy Tökélletességet (perfectio legalis) egy emberben sem lehet találni mert sokakban megesünk mindnyájan Rom. 3: <28 , és mindnyájunknak szájában illik ez a’ könyörgés; Mi Atyánk botsasd meg a mi bűneinket.— De ha a’ Keresztyéni Tökélletességen a’ Léleknek abbeli erős feltételét és uralkodó készséget értjük, melly szerént ö minden módon jót igyekszik tse- lekedni, és ha valami gyarlóságbéli bűnben esik, nem tsakaz, hogy azt helyben nem hadja, hanem törekedik is abból kiszabanúlni, ’s életét tsak a’ törvény szerént kívánja rendelni, ezen értelemben lehet a’ Keresztyént Tökélletesnek mondani (perfectio Evangelica)

De még akkor is Tökélletesnek lehet mondani a’ Keresztyéni Virtust, mikor az nem valami félelem és egyéb illyes tekintetekből, hanem egyedül a’Törvény eránt való tiszteletből vitetett végben , vagy mikor az Indulat, mellyel valamit véghez vittem, éppen olly' tiszta és tökélletes, mint a’ melly tiszta és tökélletes a’ törvény, mellyel az külsőképpen megegyez. A’ Keresztyéni Tökélle- Kereszt. Erköltst. 12

A' Tier, Virtusról vagy Kegyességről. I'll