Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

vágynak , mellyek vágynak az én okosságomban ; és így az Isteni Szent Akarat örökké az okosság’ Törvénnyé szerént, és tsupán a’ Törvényre való tekitetböl tselekcdvén, mikorén az Isteni Szent Akarattal megedgyezöleg tselekeszem 5 akkor min* dég az okosság' törvénye szerént, és a’ legtisztább formában tselekszek, következésképpen, az okosságom' helybenhagyásából is felvehetem prin- cipiumúl az Isteni Szent Akaratot.

Bizonyos dolog az is, hogy mihelyt én Is* tent lenni hiszek , és azt mindeneknek Terem- tőjének lenni tartom: akkor az Emberi okosságnak is az Isten leszsz a’ Teremtöje, A’ mi tehát az én okosságomban van, a’ mind az Istentől vette a' maga eredetét 5 és igy az okosságom’ törvényei is Isten’ törvénnyel. — Hogy ha pedig az okosságomban lévő erköltsi törvények, magának az Istennek törvénnyel: méltán tehetem én az Isteni Akaratot az< én’ tsclekedetem fö princípiumául.

Az Istenben, a’ mit az Isteni Értelem általiét azt az Isteni Akarat azonnal követi: ellenben az emberi értelem a’ mit jónak lát, azt az Akarat nem szokta szükséges képpen követni. Ezen tökéllctlensége mellett is a’ Praktika okosságnak ha még is ezt teszszük fö principiumáúl a’ mi tselekedetcinknek: sokkal inkább lehet annak tenni az Isteni Akaratot, a’ melly változhatatla- núl tsak jót akat, és mivel utoljára.

4.) Az Isten akaratja princípiumában meg- vagynak a Fö princípiumnak tulajdonsági, mert a’ mi a’ Mindenességet illeti: Az Isteni Akaratot minden ember leg szentebbnek tartja, minden o- kos való helyben hagyja azt, a’ mit a’ tselek- szik, és kívánhatja, hogy a’ légyen közönséges törvénnyé, és mustrája minden tselekedctnek, ’s kötelez is ez mindeneket, innen maga a’ Krisztus»

Az Krholtsi fö Princípiumról. 1 19