Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Uly es tekintet hoz elöli: de az ősökké való Boldogság lévén a' principium, sok ember tsak aa Örök boldogságnak, mint haszonnak tekintetéből lenne jó,— másokat pedig tsak a’ Félelem tartóztatna igy viszsza, a’ roszsz tselekedeltől: ha pedig valaki azt hitetné el magával, kogy nem lesz más elet, és megjutalmaztatás, az még nem is tartaná magát kötelesnek a’ Virtusra)— olly princípiumot tehát a’ Krisztus nem tehetett az ö Erköltstudományának, melly magát a' Keresztyén Virtust is semmivé tenné. — Végezetre ha a’ más életbeli Boldogság leszsz a’ fö principiuma a’Keresztyén jó tselekedetnek 3 úgy a’ Virtus eszköze leszsz a’ Boldogságnak, de ebből a’ következne, hogy mihelyt az ember el érné a’ más életbeli Boldogságot, már nem volna köteles jót tseleked- nij mert mikor a Tzéit elértük, nints többé szükség az arra vivő eszközre 5 ezen állítás pedig, mind a’ Sz. írás, mind az Okosság ellen volna: és igy nem is kell a' más életbeli Boldogságot fö principiumúl feltenni, melly a’ jó tselekedetnek tsak következése lévénn , elébb más princípiumból megkellett tudnom , hogy miilyennek kell lenni az erköltsi tselekedetnek, hogy az ahoz mért boldogságban részeltetíessen.

Ezek szerént lehet a’ Virtusra Serkent ö okot venni, a’ világi jóktól, főképpen a’ szivnek belső öröméből,— és a' más életbeli boldogságtól, és kell is j mert ezt a’ Szent írók is tseiekszik: mind azonáltal a Keresztyén Erköltsiség’ Fö Princípiumául tenni nem lehet. De még az indító okolt közt sem ezek lehetnek a' Fö, és egyedül meghatározó okok, hanem segítő, serkentő, erősítő, okoknak mindég fellehet ezeket venni, és fel is keli.

114 keresztyén Rözöns. Erhöhst. III. R.