Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Az Erkoltsiségröl Közönségessen. 89

XXXVII. §.

Az Erhöltsíképpen tselekvó bírjon Szabadsággal

Megkivántatik az Erköltsiképpen tselekvöben az Okosságon kivül a5 Szabadság, melly nélkül minden tselekedeteink testiek, és szükségesképpen valók lennének, ’s ezen esetben sem a’ iót kivánni, sem a’ roszszat, reánk nézve megtiltani , és bennünket megjutalmaztatni, vagy büntetni nem lehetne. — A’ Szabadságot igy szokták meghatározni , hogy az áll a’ Léleknek abbeli tehett- ségében, melly szerént az Akarat több dolgok közül azt választja, a’ mi neki tettzik, és valaminek munkába való vételére, vagy elmulasztására magától, és a’ maga tettzéséböl határozza megmagát, edgy szóval, mikor az Akarat maga Oka, és Ura az ö tselekedetének. Illyen szabadsága van minden okos Embernek, — a’ mi a’ vagy tsak abból is eléggé világos, hogy az Isten, és az Okosság bizonyos Törvényeknél fogva köteleznek engemet valaminek megtselekvésére , mellyel nyilván feltétetik, hogy én másképpen is tudnék tse- lckedni, vagy, hogy szabad vagyok. De a’ meg- jutalmazás, és megbüntetés ,— a’magam’ és mások’ kárhoztatása, vagy helyben hagyása,— a* Virtusnak komendálása,— a’ Bünbánat, — a’ Tulajdonlás,— a’ Kérések, intések, gyalázások, di- tsérések,— a’ mások eránt való jó és roszsz indulatok, — sőt maga ez a’ kifejezés : Én akarok, vagy nem akarok, — végre az, hogy az Emberről azt mondja a’ Szent írás, hogy Isten képére teremtetett; mind ezek mutatják, hogy az Ember bir szabadsággal.

Ezt a Szabadságot nevezik Theorétika vagy JVletaphysika szabadságnak, és ezzel bir eredetiképpen minden Ember, ’s e’ nélkül séma’ Virtus