Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

90

AZ EGYHÁZ’ BELÁLLAPOTJA.

T é v t a n

Nagy azon szerencsétlenek száma e’korszakban, kik az eretnekség’ kárhozatos ntaira eltévedtek. Alig oszlott szét egy eretnek egyesület éstévely, már ismét újabb támadott. A’ római szék ’s a’ világi fejedelmeknek kölcsönös közremunkálása és apostoli buzgalma csaknem folytonosan küzdött az erőszakkal is terjeszkedni kívánó tévely ellen. — A‘ sokak közül mellőzve Berengáriust, ki a* kenyérnek és bornak Krisztus'’ teste-és vérévé átváltozását tagadta, — úgy Valdo Pétert, ki a’római pápák-, püspökök- , szerzetesek- és a’ szentségekről hibás tant hirdetett: mellőzve ezeket ’s több másokat, csak az úgynevezett Albigaiakat és Húsz követőit említjük meg, mint kik legtöbb zavart és háborodást okoztak a' kalholika egyház’ kebelében. Az albigaiak a' tizenkettedik és tizenharmadik században Albiga városától neveztetvén el, később mind azok, kik déli Frankhonban az egyház’hatalma ellen fölkelvén egyszersmind hitújítást kezdettek, ’s az albigai felekezet’ tanainak egynémellyikét vallották, közönségesen igy neveztettek. Szorosabb értelemben azonban albi-