Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

91

gaiaknak azok mondatnak, kik a’ kereszténységet alapjaiban megtámadták, midőn két föelvet illetőleg két fölényt állítottak fel, úgymint a’ sötétség’ és világosság’ istenét. Az ő és új szövetségi sz. Írást elvetették vagy saját tévelyeik’ védelmére elferdítették. Az egyházi hatalmat, a’ szentségeket el nem ismerték. Erkölcstelenségük egész az állatiasságig elfajult ’s a’ jámbor híveket és pásztoraikat tettlegesen sértették. Ártatlanok vérét ontották. És ezen eretnekség közel két századig háborgatni meg nem szűnt az egyházi és polgári államat, míg keresztes hadak le nem győzték e’ dühös felekezetet ’s az inquisitio terjedésének gátot nem tett. — Több szentséges pápák és zsinatok kárhoztatták tévtanaikat és őket magokat, de egészen kiirtani e’ veszélyes eretnekséget rögtön nem lehetett, ’s némi maradványai később korban is jéteztek.

Csehországban Húsz János prágai egyetem’ tanára és igazgatója, Wiclef könyveiből merítette té- velyeit, azonban néhány uj tévállitással bővítette. Szónoklata felingerelte a’ né^et törvényes egyházi ’s világi hatósága ellen. 0 nyíltan hirdette: aj Hogy minden polgári és egyházi elöljáró és úr megszűnt az lenni, mihelyt nagy bűnt követ el, és az alattvalók illyennek nem kötelesek engedelmeskedni. Ez által a’minden társadalom’kötelékeit széttépte, mert az alattvalókat birájává tette a’felebbvalóknak ; de mutatkozott is eredménye a’ népmozgalomban, melly- nek Prága városa Jön színhelye, b) Szerinte az egy