Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

144

kor írta becses értekezéséi a’ közönséges világtörténetről. Később pedig a’ trónörökösnek számára a’ szentirásbííl kivont politikáját irta, mellyben a’ zsidó királyok’ történetéből a’ fejedelmek- és népeknek követésre méltó példát ad elő. Bevégezvén a’ trónörökös’ nevelését 1681-ben imeauxi püspöknek nevezte öt XIV-ik Lajos. Mint püspök magát egészen apostoli hivatásának áldozta. Megyéjének számára egy kátét készített, megyéjét látogatta ’s mindenhol szent beszédeket tartván, a‘ nép’ és az idő’ szükségeihez alkalmazottakat. Isten öt különös malaszttal áldotta meg a’ szívek’ meghódításában. Keresetlen de mégis ékes beszéde kedvesen hatott a’ hallgatókra. Nyíltan és szabadon rótta meg a’ bűnt, de soha túl nem ment a’ gyengéd kímélet, a’ keresztény szelídség’ korlátain. 0 lelkismeretének tiszta érzetében méltósággal fedte a’ romlott erkölcsöt, de hallgatóit személyes ’s keserű szemrehányásokkal nem illette. — 0 a’ szív’ hidegségét a’ szeretet’ hangján olvasztotta fel ’s a‘ megátalkodottakat az örök büntetés’ eleven ábrázolatával rettentette fel halálos eltompultságokból. A’ vallástalanságot, melly minden osztályokon elterjedt, felfedezte, a’ nélkül mégis, hogy a’ magasan ülő férfiakat a’ nép’ szemében lesiilyesztené ’s a’ fölebbvalóját úgy is nehezen viselő alattvalókban a’ kellő tiszteletet tekintélyük iránt csökkentené. Benne a’ szent atyák’ szelleme szólt ’s