Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
145 mig mások előtte csupán erkölcsi beszédeket mond- tanak, mintha csak a’ hallgatók’ erkölcsi élvezetének akartak volna szolgálni: akkor ö a’ hit’ ágo- zatait fejtegette ’s a’ hitben oktatta híveit, a’ nélkül hogy a’ szivet érintetlenül hagyná. 0 mindenkor az egyház’ csalhatatlan tekintélyére támaszkodott ’s a’ tévelyt nyíltan kárhoztatta. Szóval Bos- suet nem szavakat és meddő ékességet, hanem valóságot és a’ hitigazságot választotta beszédének tárgyául. 0 bölcsen párosította a’ tanító’ ügyességét a’ szíveket megindító szónoklat’ kellemével, a’ hitágazatokról elmélkedő tanárból egyszerre az érzelmekben áradozó ’s hangja- és előadásával elragadó szónokká lett. — Az ö halotti beszédei főleg állandó emléke szónoki nagyságának. E’ nagy férfiú életében nevezetes tünemény volt a’ hires Feneion püspökkeli hitvitálya. Őket baráti viszony fűzte egybe ’s kölcsönös tisztelet— és szeretettel viseltettek egymás iránt. De Bős- suet a’ hit’ tisztaságáhozi rendületlen ragaszkodását semmi tekintetnek fel nem áldozta, ’s azért midőn a’ jámbor Feneion barátja a’ hitkérdések’ fejtegetésében eltévedett, ellene tollát felemelte ’s hibáját erélyesen megtámadta. De Feneion püspök is a’ legnagyobb alázatosságnak mutatta példáját, midőn a‘ pápa’ kárhoztató levelét önmaga felolvasta és tévállításait nyilvánosan hívei előtt töredelmes bánattal visszavonta. Körmöczy, kér. egyh. tört. 10