Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

141

társaságánál a‘ bölcsészetet, a’ hittant MaldonaióX tanulta. 1584-ben Paduába ment, hol a’ hittan— és jogtudori koszorút elnyerte. Párisban a’ világi örömélvezet’ zsibongásai öt nemcsak el nem csá- bíták az ajtatos élettől, hanem inkább szilárdíták tisztaságában. ’S hogy annál biztosabban ellenállhasson ingerléseinek, szent István templomába holtig tartandó szüzességet fogadott. 1593-ban áldozó papnak felszenteltetvén, a’ genfi püspök öt székes egyházának nagyprépostjává nevezte. Ezen állásában szent beszédei és a’ protestánsoknak a’ katholika hitre térítésében mind ékesszólása- mind apostoli buzgalmának szép tanúságát adta. Szerencsés törekvése valóban sokakat visszavezetett az egyedüli üdvezítö egyházba. Látván föpásztora' erényeit, öt segédének kérte. .Azonban mielőtt Romából megérkeznék, kedves föpásztorát halál által elvesztette. És így ö már mint valóságos püspök lépett Genf megye’ székébe. Föpásztorkodása alatt a’ felebaráti szeretet, az istenes élet, a’ magát feláldozó pásztor’ritka példányképe volt. Atyai gyengédséggel kormányzottá a’ papságot és híveit, ’s a’ szeretet’ szózatán vezérletté őket az üdvösség’ útjára. Minden hiúságot távoztatván örömét a’ szomorodott szívüek’ és betegek’ ápolásában kereste. A’tévelygőket szelíd bánással jobb ösvény're igazította, senkit tudva meg nem szomorított és ritka önmegtagadással és keresztény alázatossággal