Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

142

az Ur’ legkisebb szolgája iránt is méltányos és igazságos volt, habár öntévedését kellett volna bevallani. — Öltözete tiszta,szenytélén mint benső érzelme. Az egyszerű és őszinte jámborságot szerette és követte, 's gyakran szokta mondani: hogy százszorta jobban kedvelli a’ galamb* egyszerűségét a’ kígyó' okosságánál. Keresztény szereteté- nek maradandó emlékét hagyta az általa szegények' ’s betegek' ápolására alapított salesi apácza inté— tézetben. Szívének és ajtatos érzelmeinek nem kevésbé becses emlékét tiszteli az utóvilág jeles és épületes könyvében ,,Philoteo44 czím alatt, melly- ben ö a' jámbor ’s ajtatos életre kalaúzt nyújt. — Azonban munkás és példás főpásztorkodásának Isten hamarabb véget vetett, mintsem attól félni lehetett volna az emberi élet' rendes folyama szerint, t. i. élte’ 56—ik évében 1622-ben hívei, papjai— sőt az egész egyháznak nagy szomorúságára kimúlván földi pályáját a’ mennyeivel felváltotta. VII—ik Sándor pápától pedig 1661-ben szentnek nyilváníttatott.

Ki a’ katholika egyház’ történeti csarnokában csak azoknak tisztelné emlékképeit, kik ünnepélyesen Isten" dicsöült szentjeinek koszorújába fü- zettek, sok erény-, tudomány-és érdemben fénylő férfiak’ emlékét kifelejtené. Az egyház’ szigora a‘ szentek közé való sorozásban , a' meghatározott kellékek’ sokfélesége és azoknak bebizonyítási ne