Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

88

egyháztól! tökéletes elválást nem akart, legalább nyilatkozatai ’s 0 szentségéhez írott levelei ezt tanúsítják. Hanem mint többen előtte, úgy ö is a’ mint az anyaszentegyház’ csalhatlan tekintélyétől elszakadt, egyik tévelyből a’másikba esvén azokban megátalkodottan haláláig meg is maradt. Mint a’ hajósnak hatalmában áll a’zajló hullámokra nem bocsátni hajóját, de ha egyszer a’ bullámra kelt, merre sodorja a’ tenger árja, nem tudhatja: úgy az ember, ha egyszer a’ szenvedély’kitöréseinek átadja magát ’s az emberi értelem’ habozásaira bízza, hol fog utolsó eredményeiben elsülyedni, nem tudhatja.

A’ szentséges atya szelíd bánással igyekezett a’ tévedöt az igazság’ ösvényére visszavezetni, és e’ végre két nagy tekintetű megbízottjait felhatalmazta Luthert engedelmességre bírni! — Nem is látszott sikertelennek igyekezete; mert Luther alázatteljes levelet irt Leo pápának. De a’ kedélyek mindkét részről ingereltek lévén a’ már csillapulni kezdő vitatkozási szenvedély újra kitört, és Luther több eretnek állításokat nyilván tanított. Miután tehát a’ szentséges atya’ intéseinek és legfőbb pásztori szózatjának Luther nem engedelmeskedett, 1520. Junius 15. Luther’ negyvenegy állításait vele és követőivel együtt egyházi átok alá vetette, és a’ hívők’ egységéből mint eretneket követőivel együtt kizárta.