Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

89

Azonban az egyházi büntetés e’ legnagyobbika sem rettentette vissza öt az engedetlenség’ kárho- zalos ösvényéről, hanem bizakodván a’ mellette nyilvánuló részvétben, magát a’ pápai levelet és az egyházi jogot több könyvekkel együtt megégette.

Ezen a’ szentséges atya- ’s benne a’ katholi- ka egyház’ tekintélyét sértő merénye által azon szentegyháznak kebeléből, mellyben született, neveltetett, és kiképeztetek, ön maga lépett ki. És ez időtől nyilvános eretneknek tekintetett.

Növekedvén a’ vallási mozgalmakból támadt zavarok, V-ik Károly császár 1521-ben Vormsba birodalmi gyűlést hirdetett, hol Luther tévelye- és eretnek tanait megátalkodottan védvén, és Vormsból eltávozván ellene ítélet mondatott, ’s mindenki öt elfogni és a’ császárnak vagy embereinek kiadni köteleztetek. Ezen Ítélet’ végrehajtása a’ nürnbergi birodalmi törvényszékre bízatott, de foganatba Luther'sok pártfogói miatt soha nem ment.

Szomorú volt a’német birodalom’sorsa, mert a’ Luther által hirdetett és balul magyaráztatok evangéliumi szabadságból irtózatos harcz támadott a’ jobbágyok és a’ birtokosok között melly sok kegyetlenség között folyt , miglen a’ fejedelmek ezen lázadást elnyomhatták. A’ vallási és polgári zavarok’ közepette Luther megszegvén szüzességi fogadását, Bőre Katalint, egy