Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

87

teljes búcsú’ kihirdetését és az ajtatos alamizsna’ szedését sz. Domokos rendére ’s különösen Teczel vezetése mellett bízta. Illy megbízás nagy kitüntetésnek nézetett, mert az ajtatos népnek illy rend iránti buzgóbb ragaszkodás- és bizodalmát feltételezte ! Teczel és még inkább társai a’ búcsú erejének és következményeinek magasztalásában túl— menvén az anyaszentegyház- ’s magának a’ pápai levélnek tartalmán, nem kevés botrányt okozott; noha bizonyos, hogy sok ollyasmi is tulajdonítatik Teczelnek, mit ö soha nem tanított, sem Luther ellene fel nem hozott. ’S miután Némethonban már ennekelötte a’ búcsú-hirdető szerzetesek’ visszaélései ellen nemcsak a’fejedelmek de a’ püspökök által is emeltettek panaszok, nagyon természetes volt, hogy midőn Luther, Teczel és társai ellen feltámadott, sok követőkre talált. 0 t. i. Albert mainczi érseknél panaszt tett a’ búcsúhirdetök ellen, és egyszersmind kilenczvenöt állítást küldött hozzája. Azonban mielőtt az érsektől a’válasz megérkeznék — kihez ö maga küldötte panaszát — az említett állításokat kihirdette és azok felett szónok- lott a’ néphez. Ekkor még nem vonta kétségbe Luther a’ romai pápának Istentől nyert hatalmát teljes búcsút adhatni, csak annak erejéről és következéseiről vitatkozott. Ebből és utóbbi viseletéből kitűnik, hogy bár ö hibás véleményt táplált már akkor is több hitágozat felett, de a’ romai