Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
101 értsék a’ tévtan’ nagyságát, ’s magok a’ tévelygők bünbánatra fölébresztessenek. — Nyolez közönséges zsinat tartatott keleten, ’s mind annyiban az egyház ünnepélyesen elítélte és megfenyítette az eretnekséget, és azoknak szerzőit. Tehát vizsgáló és ítélő hatalmát, mellyet Istentől nyert, a’ kalholika egyház szakadatlanul gyakorolta és abban senki sérelmet nem gyanított, ki a’ kalholika hit’ elveit tisztelte. ’S ámbár a’ fenebb említett zsinatokban csak egyházilag bűntetteitek az eretnekek, a1 keleti császárok önmagoktól, az eretnekség’ szerzői és követői ellen, testi büntetést is hoztak. Ariust Konstantin császár számkivetetté. — így Afrikában a’ donátista szakadárok halállal fenyittettek, az afrikai püspökök’ kérelmének ellenére. — A’ szent Lélek’ istenségét tagadókra büntetést rendelt nagy Theodosius császár. — Midőn Nestorius az ephesusi zsinatban, mint eretnek, az egyházból kizáratott, őt és követőit az ifjabb Theodosius császár számkivetés-’s testi büntetéssel fenyí- tette, és így sorra valahányszor az eretnekek és szakadárok, az egyház által, mint illyenek, tanaikkal kárhoztattak; a’ polgári hatalomtól testiképen bűntetteitek. Számkivetés, vagyonvesztés, sőt halál volt büntetésük, és ez nem az egyház’ óhajtása vagy törvénye következtében történt,hanem a’császárok’egyenes akaratából, mivel ezek nemcsak vallási szempontból köteleseknek érzették magokat az egyház’ ítéletét polgári büntetéssel támogatni, hanem azért is, mivel mint fejedelmek meggyőződtek, hogy kik az egyházi
