Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

102

hatalom ellen feltámadtak, rendszerint a’ bel csendet és a’ biztos polgári létet veszélyeztelték, mert Ari- nstól kezdve a’ tévelygők mindenkor erőszakoskodtak. a' katholika híveket üldözték, és a’ polgári álla— dalmat megtámadták vallás ürügye alatt! — A’ többször említett császári rendeletek a’ később egybe- gyüjtött római jogban képezték azon elveket, mely- lyek szerint a* zsidók-, istenkáromlók- ‘s azegyház- meglámadókra különféle büntetések szabattak. — Tehát nem a középkorban, hanem több századokkal előbb, a' keleti császárok önmagoktól hoztak törvényeket az eretnekség és szerzőik ellen, és így az Inquisitio, a' mennyiben ez alatt az eretnekek’ polgári megfenyitésöket értjük, már Ragy-Konstantin idejében létezett, csak más, kül alakban, mert ez természeténél fogva változó. — Igen, létezett, mégpedig egész szigorában, a’ nélkül, hogy az egyháznak e’ törvények’ hozásában tettleges részvétét bebizo- nyítni lehetne. Sőt Melchied pápa szelídséget ajánlott a‘ szigor helyett. Sz.Ágoston pedig ’s másoka’dona- tisták ellen hozott kemény büntetések’ eltörléséért vagy legalább enyhítéséért esedeztek. És ebből világos, hogy az egyház maga Ítéletét az eretnekek ellen kimondván. az azt követő polgári büntetés legelső csirájában önmagától a‘ polgári hatalomtól származott! — Oh itt nehéz elfojtani azon óhajtást, vajha az egyházi történet’ titkaiba avatlanok tartózkodnának kárhoztató Ítéletet mondani egy olly szent társaság’ eljárása felelt, minő a’ tizennvolcz százados, az egész