Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

85

nak szabad menetelt engedett. Ott állottak Róma’ isteneinek fényes szobrai ’s templomai; azon isteneknek magasztos képei, kiknek védpaizsok alatt hitték Róma’ hatalmát ’s dicsőségét egyedül biztosnak. — Rómának polgári alkotmánya ős vallásával szorosan összeforrva lévén, azt sarkaiban megtámadni látszott, ki a hazai isteneket megtámadta. Pedig a’ keresztény hit mind té- velynek, vakság- és hibának mondotta , mit eddig legalább a’ nép szentnek és igaznak tartott. És e’ bátor tant szegény sorsú ’s együgyű apostolok hirdették a’ hatalmas római polgárok sőt császárok ellenéhen. Hátha még az üldözésekről megemlékezünk, meg mind arról, mit fönebb előadánk: meggyőződünk , hogy természetszerű okoknak egyedül a’ keresztény hit’ sebes elterjedését nem tulajdoníthatni józanul.

Hobbes az első keresztények’ ritka jótevő- ségük- ’s felebaráti szeretetökben látja okát e’ sebes terjedésnek. Szerinte szükölködők , henye dologtalanok tolakodtak be egyházunk’ kebelébe, hogy itt bő adakozásokból könnyen élhessenek. Nevetséges, a’ czáfolatot csirájában rejtő állítás! Az apostolok’ cselekedetei- ’s leveleiből kitűnik, hogy nem koldusok, vagy henyélők, hanem minden rendüekből tértek Jézus anyaszentegy- házába; ’s ha talán egykét hivalkodó be is csú