Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

szott a’ hívők közé illy aljas érdekből, a hívek’ összes egyházát illyesmiről senki okosan nem vádolhatja. ’S ha csakugyan a’ keresztények’ ritka bőkezűsége ’s szeretete csődite számtalan éhezőket egyházunkba: mi érdek, mi ok birta azon nemeslelkü, dús adakozókat megtérésre? Kérdés ez, még pedig Hobbes’ okoskodását egészen megsemmisítő kérdés. De hivalkodás már az első keresztények között nem töretett, ’s az apostol nyíltan parancsolja: „ki nem dolgozik, ne egyék.“ ’S végre, ha a’ kényelmes élet ösztöne, az önség, ős hite’ elhagyására birt sokakat : úgy az üldözés’ förgetege egészen ki- pusztitötta volna Jézus egyházát. Mert ki élelme- ’s kényelméért hitet színlel, az életét nem fogja feláldozni egy hitért, mellyet úgyis csak érdekből sziniett. Valóban szánandó vakoskodása ez a’ hitetleneknek ! kik hogy megdönthessék vallásunk’ isteni eredetét, nem pirulnak gyönge ’s a’ legalaptalanabb okoskodásokhoz folyamodni.