Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

45

csánatra reményt ad, ’s megóv a’ bűn’ vagy kétségbeesés’ örvényétől! — Minden kötelességeinket Isten, emberek ’s önmagunk iránt határozottan , világosan kifejtette , ’s eme’ nagy terjedésű tartozási kört rövid szavakba foglalta: „Szeressed a’ te uradat és Istenedet, teljes szivedből , teljes lelkedből és teljes elmédből; — szeresd embertársadat, mint ten magadat.“ Midőn az erény’ országának lánczszemeit az Isten- ’s felebaráti szeretet’ gyöngyeiből összefűzte, még elleneinknek is megbocsátását kötelességül tette, ’s ezt a sz. keresztfán ünnepélyesen megerősítette. Nemcsak a vétket, de ennek csiráját és gyökerét is , a’ bűnös gondolatok’ és kívánságok’ kiirtását parancsolta, ’s bogy gyarlóságunk el ne csüggedjen, isteni kegyelmet Ígért a’ jóra, és a’ Szentségekben a’ benső malaszt’ küljeleit megrendelte. Valóban olly szent és magasztos Jézus’ erkölcstana, hogy ha hívei bűn követnék tanítását, a’ mennynek országa már itt e’ földön venné kezdetét! — A’ jóra és szentre való ösztönök egészen megfelelnek a’ Jézus által hirdetett magas erényességnek. A’ lélek’ halhatatlanságát , ’s a’ jövő világot, mint a’ bün- hödés’ vagy jutalom’ hazáját, nyiltan ’s burkolatlanul tanítván, minden erénynek letette horgonyát! Nem ön- haszonlesést, sem aljas érdé