Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

39

fül nem hallott, sem ember szivébe még alá nem szállott, mégis legelhatározottabb bizonyossággal hirdette azokat ’s hitelt követelt mennyországának elvesztése alatt! — ’S bár az egész nép megháborodnék tanításán, ő szende, de bizalomteljes öntudattal fejtegette tovább tanainak mélységes titkait, ’s hallgatói’ boszankodásai, sőt ön tanít— ványinak botrányai sem bírhatták engedékenységre, vagy legalább engesztelő értelmezésre; mert az ég és föld elmúlnak, de az ő szavainak igazsága soha el nem muland! —

Tényleges életének szennytelen tükrét tekintve , a’ szent erénynek személyesített példánya ömlik át cselekvőségének egész folyamán! — Jézus- hun a’ tökéletes erényt gyarlóság, a’ lelki szabadságot fogyatkozás nélkül láthatni! — Még ellenségei sem bírtak bűnt lobbanthatni szemére, ’s noha ő az írástudók’ vétkeit a’ nép’ szemei előtt leleplezte, benne mégis bűnt hiába kerestek. — Szeretet, az emberi nem iránti szeretet lengi át minden tetteit; isteni erejét is mindenkor csudáiban úgy tüntette ki, hogy egyszersmind a’ szenvedőkön segítene. Hely és alkalomkülönbség nélkül szüntelen embertársainak tanítása- ’s felvilágosításával foglalkozott. Nem tön személyválogatást, a’ benne bizó ’s hivő koldust olly készséggel részesité csudatevő hatalmának